Ha ‘egó’ fókuszról ‘öko’ szemléletre szeretnénk átállítani a csapatunk működési dinamikáját, a kulcs és kiindulópont a csoporttagok személyes transzformációja.

Az új kapcsolati készségek alapja, hogy először is maradéktalanul felelősséget vállalunk azért, amit a másokkal folytatott interakcióinkban a másik terébe beteszünk.

Az együttérzést programunkban nem érzésnek tekintjük. Azt értjük együttérzésen, hogy konfliktusainkban is meg akarjuk látni és érteni, ki melyik szenvedő részéből cselekszik épp. Szándékunk és eszközeink vannak arra, hogy átalakítsuk a szenvedés percepcióját együttműködéssé. Így önmagunkról és egymásról tanulva minden helyzetben támogassuk egymást abban, amit teszünk.

 A kapcsolatainkban szándékosan megjelenített cselekvő intervenciónak tekintjük az együttérzést. Ez az alapja annak az átalakulásnak, melyre szerintünk a globális környezetünkban formálódó alkotóközösségekben szükség van, s amely lehetővé teszi az egymással szemben álló “én vagy te” dinamikából a “mi” központú dinamika felé történő elmozdulást.

Közös tapasztalati tanuláson alapuló, interaktív belső utazásra invitálunk, sok önreflexióval és csoportos reflexióval, a csoport megtartó erejére támaszkodva.

Világos Compassion Dynamics (kb. “Együttérzésből vezérelt érzelmi dinamika”) modelljeink segítenek a megértésben, kognitív keretet adnak ahhoz, hogy új nézőpontból lássunk magunkra. A modellekhez kapcsolódó közös munka során “átdolgozzuk” a megértést viselkedésváltozássá, cselekvéssé, megtehető kis lépésekké.

A megoldásközpontúság a csoportos munkában biztosítja, hogy arra összpontosítunk, “mi működik” a kívánt irányban és “mi működhet még jobban” a jelenleg forrongó, mozgásban lévő kapcsolataidban. Érzelmileg biztonságos teret nyújt a személyes vizsgálódáshoz, kinyíláshoz, változáshoz.

A reflexiók, a megosztások, a közös élmény önmagában fejleszti az együttérzést és a kapcsolatokat a csoportban.